Gondolatok a mentalizációról

Gondolatok a mentalizációról

 

"Érzem, amit érzel, látom, amit látsz…"

Az új munkakörből adódó stressztől és szellemi kihívástól kimerülten este nyolckor fáradtan érsz haza, és látod, hogy a párod ahelyett, hogy kipakolt volna a mosogatógépből amibe bepakoltál korán reggel még mielőtt elmentél volna, a kedvenc videójátékával játszik. Néhány szennyes ruha szétdobálva, dugig tele a szelektív…. Mit csinálsz?

  • Éppen csak annyi erőd van, hogy elsírd magad.
  • Egyből felmegy benned a pumpa, köszönés helyett kiabálni kezdesz: “Nem hiszem el, hogy még a szemetet sem voltál képes levinni, a mosogatóról már nem is beszélve… hulla fáradt vagyok és éhes, de még leülni sem lehet a ruháidtól…..!!!”
  • Egyből felmegy benned a pumpa, de mielőtt megszólalnál benyomod a “pause” gombot. Végiggondolod, hogy pontosan mit érzel, és miért. Rájössz, hogy a munkahelyi stressz miatt vagy igazán ingerlékeny. Veszel egy mély levegőt, elmondod a párodnak, hogy borzasztóan fáradt vagy és éhes, nehéz időszak ez neked, és igazán hálás lennél, ha készítene neked egy szendvicset, töltene egy pohár bort és meghallgatná milyen nehéz napod volt. Aztán megkéred, mondja el ő is a napját, hiszen biztosan sok gondolat cikázik a fejében, mert általában akkor ül le játszani, ha ki akar üríteni mindent az agyából.

Mi a különbség a három szituáció között? A mentalizáció megléte, vagy hiánya. (Menta… mi?) A mentalizáció az a képességünk, hogy saját és mások benső, mentális állapotára irányítsuk a figyelmünket, és tudatosítsuk azt, ahelyett, hogy hagynánk magunkat kiszolgáltatni érzelmeink viharának (ld.: belépek az ajtón és elkezdek kiabálni). Fontos szerepet játszik az érzelemszabályozásban. Ez különösen fontos egy párkapcsolatban, hiszen ha más miatt vagy ingerlékeny, viszont szegény párodon töltöd le mert ő van kéznél, az semmi jóhoz nem vezet.

És az sem a legideálisabb, ha egyszerűen nem találtok közös nyelvet, mint ahogy az LGT énekli: “Értünk egymás nyelvén, minden szó beszél, Mégis másképp érted, mint ahogyan én.”

A mentalizációs képességünk babaként alakul ki, és sokban függ attól, hogy az anya mennyire képes reagálni gyermeke állapotváltozásaira. Ha az anya jól mentalizál, kitalálja mi miatt sírhat a baba, és képes megnyugtatni, biztonságban fogja érezni magát és kialakul a biztonságos kötődés. Ha azonban ez zavart szenved, az negatívan hathat a baba biztonságérzetére, az édesanyával való kapcsolatra, és a későbbi intim kapcsolatokra is. Ugyanis a baba az anyai válaszok minőségéből kialakít egy “belső munkamodellt” - azt a módot, hogy miként is lehet viszonyulni a körülöttünk lévőkhöz. Megnyugtatnak-e, ha szükségem van rá.

Miben segít a mentalizáció?

  • Megértsük saját érzelmi állapotunkat, és kapcsolatunkat a problémákhoz vagy másokhoz
  • Megváltoztassuk a viselkedésünket, és még dühös helyzetben is nyugodtan tudjunk reagálni (anélkül, hogy megbántanánk másokat)
  • Segít csökkenteni a konfliktusokat, intimebb és boldogabb légkört teremthet kapcsolatainkban
  • Elősegíti, hogy hatékonyan küzdjünk meg a konfliktusokkal

Mentalizáció alapú terápia lépései:

  1. Segít megérteni az egyént, mit érez éppen az adott szituációban, és hogyan verbalizálja ezeket az érzelmeket
  2. Megvizsgálta mi váltotta ki az érzelmet
  3. Figyelembe veszi a viselkedéses válasz következményeit (ld.: mi történik, ha köszönés helyett elkezdek kiabálni a párommal).

Összefoglalva: a mentalizáció az a képességünk, hogy felismerjük saját és mások érzéseit, és visszatükrözzük azt. (Kicsit tágabb fogalom, mint az empátia, ahol csak mások érzései vannak a fókuszban.) Jöhetnek létre zavarok a mentalizációban, viszont ez mentalizáció alapú terápiával (Mentalization-based Therapy, MBT) javítható. Például azért, hogy kiegyensúlyozott párkapcsolatban élhessünk.

Weintraut Rita pszichológus

Weintraut Rita

okleveles pszichológus, ACT terapeuta, Mindfulness terapeuta

Budapest II. ker.