A szorongással való küzdelem szorongást szül

A szorongással való küzdelem szorongást szül

 

Sokak számára, akik szoronganak, ismerős lehet az az ellentmondás, hogy szorongásuk miatt éppen úgy viselkednek, ahogyan még véletlenül sem szeretnének. Esetleg attól tartanak, hogy társasági helyzetben ügyetlenek lesznek, és emiatt elveszítik mások megbecsülését, ezért szándékuk szerint igyekeznének minden erőfeszítésükkel jó benyomást kelteni. Majd amikor belecsöppennek a társaságba, hirtelen azon kapják magukat, hogy kényelmetlenül érzik magukat, van akinek a szíve ver hevesebben, van akit kiver a víz, van akinek elhomályosul ilyenkor a gondolkodása, nem jut eszébe semmi. Legszívesebben elmenekülnének és már keresik is azt a nyugodt sarkot, ahol végre egyedül lehetnének. Leggyakrabban azt mondják ilyenkor, hogy „bizonyos helyzetek szorongást váltanak ki belőlem”, holott ez csak részben igaz.

A szorongás paradoxona az, hogy minél jobban el akarod kerülni a szorongást, annál erősebben jelentkezik.

Nem a helyzet az, ami elsősorban felelős a szorongásukért, hanem az a mód, ahogyan a helyzethez viszonyulnak. Alapvetően úgy viszonyulnak egy helyzethez, mintha az veszélyes lenne és mindaz a tünet, amit átélnek, és amit kellemetlennek tapasztalnak meg, az a vészhelyzetre adott normális reakció. Gyakran már nem is a társasági eseménytől tartanak, hanem attól, hogy akkor megint jelentkezni fognak a szorongásra utaló tünetek, amely majd megakadályozza őket abban, hogy élvezni tudják az eseményt és jó benyomást tudjanak tenni másokra, ezért vannak, akik már eleve el is kerülik az ilyen helyzeteket, vagy ha már benne vannak, nem is a szituációra figyelnek, hanem arra, hogy ők abban mennyire rosszul érzik magukat. Most pedig azt szeretném körbejárni, hogy a szorongás kezelése során, a szorongáshoz való hozzáállást milyen módokon lehet megváltoztatni.

Az első és legfontosabb lépés az, hogy a figyelmüket megtanulják a szorongás tüneteiről az eseményre irányítani.

Ha nem a saját állapotuk értékelésével foglalkoznak, hanem azt csak elfogadják ítéletmentesen, mint egy adott állapotot. Az ítéletmentes azt jelenti, hogy inkább csak megfigyeljük azokat az érzeteket, amelyek a testünkben jelentkeznek, ahelyett, hogy bármiféle címkével illetnénk. Ahelyett, hogy azt mondanánk, hogy jól vagy rosszul vagyok, szorongok, veszélyben vagyok, legfőképp pedig ahelyett, hogy azt gondolnánk, „annyira szorongok, hogy nem fogok tudni megszólalni”, egyszerűen csak tudatosítjuk magát az érzetet. Figyeljünk egy pillanatra arra a testtájékra, ahol az érzet keletkezik (ahol zsibbadást, verejtékezést, szorítást érzünk), majd anélkül, hogy bármi módon címkéznénk, elfogadjuk, hogy most éppen ez van. Ekkor már felszabadul olyan figyelmi kapacitás, amit önmagukról a helyzetre tudnak irányítani.

Ez az elfogadás megnyilvánulhat akár abban is, hogy ahelyett, hogy félt ellenségként várják a szorongás megjelenését, inkább egyfajta szívesen látott régi barátként üdvözöljék. Így a passzív elszenvedőből egy aktív fogadó hozzáállást tudnak kialakítani. Ez segíthet abban, hogy a szorongás megmaradjon egy normál szinten, ne kösse le a figyelmét, ne érezze magát úgy, mint aki kivételesen szerencsétlen helyzetbe került a szorongás miatt. Esetleg ahelyett, hogy a szorongástól megfutamodva kilépnének a helyzetből, megfigyelhetik, kíváncsian – érdeklődve, hogy milyen árnyalatai léteznek az ő személyes szorongásuknak. Vajon milyen formát ölt 30 perc múlva, 1 óra múlva, esetleg akkor, ha éppen szenvedélyesen elmesélnek egy történetet, vagy akkor, amikor ők kezdeményeznek egy beszélgetést? Akár el is mondhatják a beszélgetőpartnernek vagy a hallgatóságnak, hogy most éppen szoronganak. Így hamar rájöhetnek, hogy a többi ember jellemzően elfogadó, támogató módon viszonyul hozzájuk, esetleg bevallhatják, hogy ők maguk is szoronganak. Ha már nem kell szégyenkezve takargatni.

szorongás és pánik

A fenti módszerek lényege, hogy egy újfajta, elfogadó/érdeklődő/baráti viszonyulást segítsenek kialakítani, talán egy szorongó személy számára furcsa lehet belátni, de valójában a szorongás tünetei egyáltalán nem veszélyesek és nem is visszataszítóak mások számára.

Bizonyos mértékű szorongás a legtöbb ember életében jelen van, és azzal együtt lehet élni egy teljes értékű életet. Valójában a nehézséget inkább az a katasztrofizáló hozzáállás jelenti, ami eltúlozza a szorongás tüneteit és következményeit, és ez az, ami az egyébként elviselhető tüneteket bénítóvá, debilizálóvá teszi.

Ebben a folyamatban hatalmas segítség a MINDFULNESS, amit Te is elkezdhetsz gyakorolni a Mandula Pszichológia Rendelőben, kiscsoportban, oldott hangulatban.

Gattyán Norbert pszichológus

Gattyán Norbert

Okleveles pszichológus, CBT konzultáns jelölt

Budapest II. ker.